A 18. században az ópium alkoholos tinktúrája, volt az egyetlen gyógyszer a jobb módú családoknálA 18. században az időben a nyers ópium alkoholos tinktúráját, a laudanum-cseppeket tartották a háztartásokban, mert a jobb módú családoknál ez volt az egyetlen gyógyszer. Élvezeti szerként való nyílt alkalmazását ezekben a körökben talán nem vették volna jó néven, ezért a betegeknek illett a fájdalmakat eltúlozni vagy kitalálni, mielőtt az ópiumhoz nyúlt.
Titokzatos ópiumVan valami, ami az ópiumban még ma is titokzatos. Minden gyógyszerész tudja, hogy az ópium abból a tejnedvből készül, mely virágzás után az éretlen mákgubó megkarcolása után szivárog ki. A morfin és más alkaloidok a gubókban legnagyobb töménységben mintegy tíz napig vannak jelen és ha a tejnedvet nem távolítják el, ezek az alkaloidok a növényben nagyrészt inaktív vegyületekké bomlanak. Noha a kiszivárgó fehér tejnedv sokakat csábít kutatásra, ezeknek a tiszavirág-életű alkaloidoknak a növény életében betöltött szerepére mindeddig nem derült fény. Akkor viszont miért termelődnek?
A tudományos magyarázat szerint ezek az alkaloidok véletlen mutációk, melyek bonyolult növénykémiai folyamatokban képződnek és amelyeket egykor az ember a saját számára hasznosnak talált. Ezért termesztik a mákot, ma még az Európai Unión kívül, étkezési célra is. Persze, a romantikus írók és vallási források sokkal színesebb magyarázatot fogadnak el. Szerintük Isten a mákot az emberiség javára teremtette, éppúgy, mint ahogy a naplementét. De ez az alkonyat-analógia nem egészen pontos. Mert a napnyugták még sohasem okoztak háborút, úgy mint az ópium. (forrás:patikamagazin)
